Érdekes, hogy vadidegen emberek milyen vehemenciával esnek egymásnak a virtuális térben és vélt vagy valós igazukat személyeskedésig fajuló vitában próbálják megvédeni. Ugyanakkor e vitákból szinte soha nem származik a másik meggyőzése. Amióta az internet elterjedésével a szélesebb közvélemény is hallathatja hangját fórumokban vagy cikkek alatti kommentekben, az internet népe szekértáborokba gyűlve fejezi ki véleményét az aktuális politikai kurzusról. Ezen viták legfontosabb jellemzője, hogy egy jó mély árok van a két vagy több szekértábor között, és aki azonos táborba tartozik az jó fej akkor is, ha éktelen marhaságot mond, és aki az ellenségesbe az akkor is egy marha, ha a világ legokosabb dolgát találta ki. Ezen viták további fontos jellemzője, hogy címkézzük a másikat (náci, komcsi, libsi, stb.), de konklúziója soha nincs egyetlen vitának sem. Én amolyan lusta olvasó és még lustább kommentelő vagyok és éppen ezért nem is tudom megmondani mikor és hogyan, de úgy érzem, változik a közhangulat.

Persze nem arról van szó, hogy a provokátorok eltűnnének vagy a habzó száj kiment volna a divatból. Sokkal inkább arról, hogy már nem csak a véres szájú pártkatonák oltogatják egymást, hanem megjelenik a csendes többség, aki reményt próbál gyűjteni, hogy nincs egyedül azzal, hogy elege van a hatalmi arroganciából és kifejezze mélységes elégedetlenségét közös dolgaink állását illetően.

Az is igaz, hogy mivel az elvszerű politizálás kiveszőben van, ezért nehéz védelmezni a regnáló politikai hatalmat, vagy jobb alternatívaként bemutatni valamelyik ellenzékit. Az egymásnak feszülő kommentelők próbálnak elméleti fogódzókat keresni, mint jobboldali, baloldali, liberális, konzervatív, vagy ezek bonyolult kombinációja, de amit a kormány művel az sehogy sem magyarázható egyetlen elméleti kategóriába süllyesztéssel. Orbán és a köré csoportosuló hatalmi gépezet már nem fárasztja magát azzal, hogy programot adjon, irányt jelöljön ki vagy prioritásokat határozzon meg az ország számára. Egész egyszerűen egy permanens kampányt folytat. Bedob közéleti gumicsontokat és pár óra alatt olyan törvényeket fogadtat el a parlamenti szavazógépezettel, amely megszünteti a közpénz jelleget és magánvagyonná alakít.

A Republikon Intézet 2016 februári politikai hangulatjelentése http://republikon.hu/elemzesek,-kutatasok/160310-koezhangulat.aspx végre nem csak a párok támogatottságát mutatja, hanem megfogja a lényeget. A második ábra azt mutatja, hogy, ki milyen kormányt szeretne a következő választások után.

Ez az ábra jellemzi igazán az uralkodó közhangulatot, és nem a pártot választók preferenciája. A legtöbb ember azt tudja határozottan megfogalmazni, hogy kit vagy mit nem akar semmiképpen kormányon látni. Ebből az ábrából az látszik, hogy a választók legfeljebb negyede látná újra a FIDESZ-t legkisebb rosszként a kormányon. Ennek is legfeljebb annyi üzenete van, hogy reális alternatíva híján haladunk tovább az egyre kátyúsabb úton.

Jelenleg mindenki azt gondolja, hogy a FIDESZ leválthatatlan kormányzó erő, hiszen a centrális erőtér tökéletesen működik. A politikai logika alapján csak akkor lehetne leváltani a jelenlegi kormányt, ha az ellenzék egységessé válna és összefogna. Persze ez pont a „ki kit utál” logikája miatt sosem fog megtörténni, mégis jól látszik, hogy igény az volna rá.

Meggyőződésem, hogy a választók döntő többségét kicsit sem érdeklik elvi politikai kérdések, tipikusan senki nem olvas választási programot. Legfeljebb 10-15 pontba sűrített prioritások alapján talál valakit szimpatikusabbnak vagy utasít el egy pártot. Erre először a FIDESZ érzett rá és 2014-ben, már gyakorlatilag választási program nélkül nyert elsöprő fölénnyel. Nyilván ehhez eddig kellett és ezután is kelleni fog a teljesen szétesett és elképzelés nélküli MSZP, a mérhetőség határán billegő bal liberális pártok, és az eddig és várhatóan ezután is legjobban elutasított politikus Gyurcsány Ferenc.

Gyurcsány érdekes jelenség, mert véleményem szerint a FIDESZ addig nyugodtan hátradőlhet, amíg a politikai porondon tudja tartani. Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy Magyarország rendszerváltás óta eltelt történetének két legkártékonyabb figurája Orbán és Gyurcsány. Tagadhatatlanul karizmatikus figurák, akik ügyesen manipulálják az embereket, de egoizmusuk megakadályoz minden értelmes kezdeményezés felszínre jutását. Elvtelenek, nem tűrik a kontrollt, az átláthatóságot, a számon kérhetőséget és személyesen kontrollálnak valamennyi jelentős döntést, amelynek egyetlen célja a hatalom megszerzése vagy megtartása.

Visszatérve a pártokra, akik bajban vannak a programjuk kapcsán, mert mit tudnak ígérni, amit még senki sem ígért, igény van rá és a választó el is hiszi, hogy betartják?

A kisember legfontosabb politikai vágya a vérszomjának kiszolgálása volna. A politikai elszámolás vagy inkább leszámolás. Azt már megtanulhattuk, hogy az elmúlt 25 évben ilyesmi nem történt soha. Kezdve a rendszerváltástól, a privatizáción, olajszőkítésen keresztül, egészen a földek lenyúlásáig. Persze voltak másod vonalbeli jelentéktelen figurák, akik stiklijeik miatt átmenetileg előzetesben voltak, vagy lehúztak egy két évet (Zuschlag, Simon Gábor vagy Székely Zoltán) de hol van ez a Horvátország vagy Románia szintjétől, ahol a hatalom élvonalából a börtönbe vezethet az út. Az ország forrong, a hatalom elutasítottságát jól mutatja, hogy az amúgy elképesztő mennyiségű pénzt felemésztő eszelős futball mánia közepette, az egyetlen szemmel is jól látható szurkolótáborral rendelkező Fradi is viszonylag alacsony nézőszám előtt játszik hazai pályán. Ennek oka egyszerű, a klubot vezető FIDESZ pártkatonája és úgy, általában ami a foci körül zajlik, olyan mértékű ellenszenvet ébreszt a szurkolókban, hogy azok erejüket megmutatva inkább egy NB III.-as meccsre látogatnak el annyian, mint az egész NB I.-es fordulóra összesen: http://index.hu/sport/futball/2016/03/13/nyolcezer_fradi-szurkolo_van_csepelen/

De hogy függ össze ez az egész a kormányzással a választói akarattal és az Uberrel? Úgy, ahogy a foci esetén is racionalitásra és szakértelemre lenne szükség a válságból való kilábaláshoz, az országnak is szakértői kormányra lenne végre szüksége.

Az elmúlt huszonvalahány év politikai fordulatai megtanították már az embereket, hogy a politikusok hazudnak és leginkább elvtelen tolvajnak hiszik valamennyit. Abban szerintem nincs vita, hogy olyan politikai programot nem lehet összeállítani, amely a fontosabb problémákra megoldást nyújt, hiteles, kivitelezhető és minden választói csoport tetszését elnyeri. Minden járható út olyan komoly érdeksérelmet eredményez, hogy aki egy ilyen programmal kampányol, az esélytelenek nyugalmával nézheti a 2018-as választási eredményeket. Akkor mégis mit lehet tenni? Számos önjelölt „szakember” látja a megoldást a Parlament feloszlatásában, alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásában vagy a királyság visszaállításában…

Az ötletem egy picit hasonlít az UBER logikájára. Az UBER összekapcsolja a keresletet és a kínálatot, megmondod honnan hová akarsz eljutni, eldöntöd hajlandó vagy-e beszállni ahhoz, aki jelentkezik, hogy elvigyen és mész. Ha odaérsz és tetszett adsz neki egy jó értékelést, ha nem tetszett lehúzod. A diszpécser központ, pedig a háttérben csendesen teszi a dolgát.

Nyilván ezt egy picit nehezebb megoldani a kormányzás tekintetében. De mégis vannak ügyek, amelyek egyrészt leegyszerűsíthetők addig, amíg eldöntendő kérdés formájában feltehetők, másrészt érdeklik az embereket annyira, hogy a közvetlen demokráciát gyakorolni szeretnék visszajelzés adásával. Például egy egyszerű és gyorsan eldönthető, kérdés volna, hogy lehessen-e nyitva vasárnap a bolt vagy nem? Ami ennél bonyolultabb probléma, ott készíthetők reális és kivitelezhető alternatívák, amelyekből szintén lehet választani. Persze a hatalmat gyakorló elit nem szeretne bepillantást engedni a döntés előkészítés boszorkány konyhájába és ezért túlmisztifikálja a dolgokat.

Az informatika mai állása alapján megoldható egy olyan platform felállítása, amely természetesen minden elképzelhető biztonsági feltétel biztosítása mellett egyszerűvé és rendszeressé teheti az ilyen típusú szavazásokat.

Politikai berendezkedésünk legfőbb problémája, a számon kérhetőség és a kontroll teljes hiánya. A politika úgy működik, mint egy rossz szerető, amíg a vágya kielégítésre nem kerül - hatalom megszerzése -, minden szépet és jót megígér, majd a beteljesülés után 4 éven keresztül folyamatosan erőszakolja a választókat. Ezek után szerencsétlen választó esetleg megpróbál a bántalmazó kapcsolatból kilépni és egy másikban szerencsét próbálni (4 év után), de a tapasztalat szerint ez a másik meg akár csoportos erőszakot is tesz rajta. Mára addig jutottunk, hogy a választók egyre nagyobb része jut arra a következtetésre, hogy nem kér az egészből…

Nem lenne gyönyörű, ha akár egyéni állampolgári kezdeményezést lehetne indítani a stadion program leállításáról, vagy akár az egyénileg vezetett nyugdíjszámla bevezetéséről/visszaállításáról? Ha hiszünk abban, hogy a választópolgár képes felelős döntésével alkalmas képviselőket küldeni a Parlamentbe, akkor miért nem nézzük annyira felnőttnek, hogy döntéseket hozzon saját jelenével és jövőjével kapcsolatban?

Egy picit előre szaladtam…

Nyilván ez még erősen a jövő zenéje. Ennek az egésznek az érdemi felvetéséig még sok teendő van. Először is szükségünk van egy kompetens, átláthatóan működő és hiteles kormányra. Hívhatjuk ezt akár szakértői kormánynak is. Tipikusan akkor szokott ez felmerülni, ha komoly válságban van egy ország. Egy szakértői kormány nem politikai programot valósít meg, hanem jól azonosítható problémákat old meg. Ilyenek az egészségügy, az oktatás, a fenntartható nyugdíjrendszer, a leszakadó régiók problémáinak kezelése, a tettre kész honfitársak elvándorlása…

Nyilván jelen helyzetben nehéz kivitelezni a szakértői kormány ötletét, de nézzünk egy picit a dolog mögé. A kormányt a parlamenti képviselők választják, akik többsége egyéni körzetben kerül megválasztásra, kisebb részük pedig a különféle pártlisták alapján kap mandátumot.

Ahogy a korábbi választások során megtanulhattuk az „oszd meg és uralkodj” elve itt tökéletesen működik. Hiába van a FIDESZ-nek kb. 2 millió szavazója, ami az összes választó negyede, mégis teljhatalommal uralkodik.

A választók döntő többsége az egyéni választókerületekben is a pártpreferenciája alapján dönt és a legtöbb választónak fogalma sincs ki az egyéni körzetének képviselője. Tehát csak annyit kellene tenni, hogy az Ellenzék _minden_ körzetben egy jelöltet állít a FIDESZ ellen és hoppá, mind a 106 egyéni választási körzet az Ellenzék kezébe került. A listás helyekre adott szavazatok mutatnák meg egy-egy párt vagy ideológia valóságos választói támogatottságát, de ennek valójában kicsi lenne a jelentősége, hiszen az egyéni helyek már amúgy is abszolút többséget eredményeznének.

Természetesen ettől még nem lesz egy kormány stabil és ütőképes, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a legnagyobb károkat a túlzott magabiztosság és a hatalmi gőg okozza. Egy egyéni képviselők által támogatott kormány nem használhatja szavazógépként a képviselőket. Bármit tesz kénytelen figyelembe venni az érdekképviseleteket és ésszerű megoldásokat terjeszteni a Parlament elé.

Rendben van ez már elég vad ötlet, de hát miért is állnának össze a pártok egy ilyen klassz kis „Népfrontba”? Az első válasz azért, mert másként esélyük sincs a FIDESZ hegemóniájának megtörésére. A PÁRT olyan mértékben telepedik az ország minden erőforrásra, hogy jelenleg elképzelhetetlennek tűnik másként a szabadulás. Ha az ellenzék valóban komolyan gondolja, hogy tenni akar valamit az országért, akkor ez az, amit meg kell tennie.

Rendben, de az emberek miért szavaznának a „Népfrontra”? Nyilván csakis akkor volna érdemes ilyet tenniük, ha garanciákat kapnának arra, hogy nem cseberből vederbe kerülnek. Vagyis aki az egyéni lista ellenzéki jelöltje akar lenni, az aláírna egy közjegyzői nyilatkozatot (nem vagyok jogász, de valami olyasmit, amiből nem lehet kibújni), hogy amennyiben méltatlanná válik a választói bizalomra, akkor önként, automatikusan és azonnal lemond a képviselőségről. Nyilván előre és gondosan ki kell dolgozni mit jelent a méltatlanság, de az internet népe pár nap alatt biztosan összedobja ezt a kis nyilatkozatot. Csak ötlet szintjén ilyesmik lehetnének benne, hogy:

• teljes és részletes vagyonbevallás,

• valamennyi egyenesági rokonnal egyetemben (2 éves gyerek is),

• teljes és részletes feltáró jellegű önéletrajz, iskolák, munkahelyek, elért eredmények, botlások, hibák és minden, amivel zsarolható lenne, ha ezt itt nem tárná fel,

• stb. amit a sok okos ember kitalál.

Oké, de miért csinálnák ezt a pártok, amikor mindegyik úgyis csak hatalomra akar jutni, és ha már ott van, akkor lopni?

Azért, mert ha nem vállalja, akkor nem jut hatalomra és nem fog tudni lopni, ahogy azt 2010 előtt olyan szép nagy egyetértésben csinálták. És ha egyébként tiszták és becsületesek a szándékai, akkor ennél jobb alkalma nincs, hogy tényleg tegyen balsorstól vert kis hazánkért.

Rendben, tegyük, fel megnyeri a „Népfront” a választást, mit fog csinálni?

Egyrészt megválaszt egy szakértői kormányt, ezt még ki kell találni milyen algoritmus alapján, de olyan figurákból, akiknek a szakmai és emberi hitelessége rendben van. Ez persze nem tűnik egyszerű feladatnak, de nyilván kell lennie egy előre lefektetett szempontrendszernek - átláthatóság, számon-kérhetőség, szakmai és emberi hitelesség, satöbbi -, ami alapján ki lehet választani a csapatot.

Másrészt elkezdi kidolgozni, jóváhagyni az új Alkotmányt, amely egy reális, igazságos és fenntartható rendszer alapjait fekteti le. Az talán nem reális elvárás, hogy hétfőn elkezdik megfogalmazni, péntekre elkészül, és megszavazzák. De a nyilvánosság előtt sosem folyt vita arról mi az a közös nevező, amit a többség el tud fogadni és értelmes keretet ad az építkezésnek. Egyszer egy rádióműsorban egy jogtudós azt mondta, hogy Magyarországon nem igazságszolgáltatás van, hanem jogszolgáltatás. A politikusok megbízást adnak egy probléma vagy helyzet kezelésére és a jogászok szakmai szempontok alapján elkészítik a törvényt. Nagyon igaza van és az biztos, hogy ennél jobban is lehetne ezt csinálni. Biztos naiv vagyok, ha azt hiszem, hogy ilyen kidolgozható, de ennyi írói szabadsággal had rendelkezzek.

Azt hiszem, hogy az emberek alapvetően jók, és alapvetően önzők. A legtöbb ember érzi mi a helyes és mi az, ami mindenki számára élhető körülményeket teremt. Viszont mindenki úgy gondolkodik, hogy az első lépést ne én, hanem más tegye meg, más mondjon le a számára fontosról. Ezzel persze mindenki veszít, csak az alantas szándékú manipulátorok nyernek. Azt gondolom, hogy a többség képes jó döntéseket hozni és nagyvonalú is tud lenni, ha megkapja a szükséges információkat és tisztességesen elmondják számára a lehetséges következményeket is. Legtöbbször, persze az történik, hogy az embereket manipulálják, megfosztják a hiteles információktól és így kevés esélyük van megalapozott döntéseket hozni.

Mi magyarok – és itt a lehető legtágabb értelmezést tessék érteni – képesek vagyunk bármilyen csodára, de ezek a csodák sokszor csak szalmaláng életűek. Egyénileg persze sokszor mutattuk már meg, hogy páratlan eredményeket tudunk produkálni, de közösségi kitartásunk fejlesztésre szorul. Sokunk amolyan lusta demokrata és csak akkor foglalkozik az egésszel, ha a politika a személyes életterébe is benyomult már. Láthattuk már, hogy ilyenkor felemeli a fejét a NÉP és a hatalom felé elég ilyenkor egy morgás, hogy az szűkölve visszakozzon (lásd Internetadó elleni tüntetés).

Ha a csendes többség nem ül fel a szokásos provokációknak és végre egyértelművé teszi, hogy csak egyszerűen nyugodtan élni akarja az életét, akkor előjönnek az önzetlen és tisztességes politikusok és tiszta értelmes racionális válaszokat adnak a jövőnk kérdéseire. Ehhez persze mindenkinek nagyvonalúnak kell lennie és nem azt kell folyton keresnünk a másikban, ami elválaszt tőle, hanem ami összeköt vele.

Szerinted van erre esély, mit gondolsz róla?