Az offshore és a panamázás új szintjét ugrottuk meg a héten. Talán picit örülhetünk annak, hogy nem csak a mi elitünk ekkora tróger, hanem mindenhol az. Bár ez is vitatható, mert az északiak ismét kitettek magukért, az izlandi csávó pár órával a szembesítés után el is húzott...

Demokratikus ellenzék?

Próbáljuk megfejteni milyen, lenne egy ütőképes ellenzék, amely tud valamit kezdeni az Orbáni focialista rendszerrel...

Okok, amely miatt a FIDESZ leválthatatlannak tűnik, bár itt-ott azért, már düledezik a kártyavár:

Stockholm szindrómás FIDESZ szavazók. Mondhatjuk ezt akár önigazolásnak vagy kognitív disszonanciának is a részükről. Lényegében valamikor a múltban hoztak egy döntést, például mert akkoriban ez tűnt a legkisebb rossznak. Ez a döntés mára egyértelműen rossznak bizonyult, de maguk és ismerőseik előtt is kínos lenne beismerni, ezért bedugják a fejüket a homokba. Ezeknek az embereknek felesleges mondani bármit. Csak az M1-ből tájékozódnak és bármely kísérlet, a szemük felnyitására hitvitát eredményez. Disznóval felesleges birkózni, mert te egyre sárosabb leszel, ő meg egyre jobban élvezi. Ez a csoport csak akkor jön le a "szerről", ha a Vezér elbukik és elmúlik a tévedhetetlenségébe vetett hit. Az ebbe a csoportba tartozó emberek később majd "átértékelik" a múltat és úgy emlékeznek majd, hogy ők mindig is tudták, hogy a FIDESZ korrupt g@cik gyülekezete.

Demokratikus Ellenzék.

A magát demokratikusnak mondó ellenzék (MSZP, DK, Együtt) hiteltelensége. A magyar politikai élet picit olyan, mint a Volkswagen csoport. Műszakilag ugyanazok az alapok, más rajtuk a logó, picit különböznek a külsőségek és az ár, de lényegében nincs sok különbség. Ilyenek az MSZMP utódszervezetei is MSZP, DK, FIDESZ. Ugyanazt a választói réteget szólítják meg. Jellemzőjük, a Kádári nosztalgia, könnyű manipulálhatóság és a zsigeri gyűlölet.

Hiába egyértelmű mindenki számára, hogy a FIDESZ maffia szerűen működik, a szimpatizánsok továbbra is elmúltnyolcéveznek. És még ha erre jön is a válasz, hogy 6 év után pofátlanság visszafelé mutogatni... Jogos a felvetés, hogy mennyivel jobb teljesítményre számíthatunk az Ellenzéki Összefogás pártjaitól?

Korábban három ciklus alatt erős nyomot hagyott az emberekben a hajdani MSZP ténykedése. Azonban a pártvezetők személyi állományán és hitelességén csak a természetes öregedés látszik némiképp, megújulás nem. A FIDESZ-nek elemi érdeke, hogy a Gyurcsány féle politikus gárdát porondon tartva, saját táborát kondicionálhassa ellenük és az elvszerű, de fásult embereket passzivitásban tartsa. Megtisztulás híján az új politikus nemzedék nem tudja megmutatni magát.

Nem annyira Demokratikus Ellenzék.

Török Gábor legyen a talpán, aki fejléc nélkül a Jobbik és a FIDESZ programját érdemben meg tudja különböztetni. A Jobbik mellett egyedül az szólhat, hogy nem kormányzati pozícióban sározódtak be. Ez is csak azért van, mert a Jobbik nem került még hatalomra. A Kovács Béla ügy után lehet, bárkinek kétsége hogyan fogja a Jobbik kezelni a személyi ügyeket, ha valakiről kiderül valami disznóság?

Sokan gondolják meghatározónak az első szám vezető személyét. Juhász Péter üde színfolt az ellenzéki oldalon, aki vagányan szembe száll a hatalommal. A személyét érő sunyi támadásokból pedig további előnyt tud kovácsolni.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az ellenzék legnagyobb baja, hogy karizmatikus vezető híján van. Szerintem, ahogy egy fecske nem csinál nyarat, egyetlen normális politikus nem képes változtatni egy romlott rendszeren.

Ha megnézünk 20 évvel ezelőtti videókat vagy interjúkat, ott rokonszenves forradalmárok, vagy józan reálpolitikusok nyilatkoznak. Ezek a hatalomban eltöltött néhány év alatt cezaromániás emperorrá, vagy Csák Mátévá váltak.

Ez valószínűleg az emberi természet vele járója. Senki sem szereti, ha ellenőrizni akarják, és ha valakinek megvan a képessége, hogy végig járja a hatalomhoz vezető utat, akkor nincs olyan aljasság, amelyet ne követne el, hogy hatalomban is maradjon.

Azt gondolom, hogy a politikus legnagyobb ellensége és az egyszeri állampolgár legnagyobb barátja az átláthatóság és számon kérhetőség. Ha végig nézzük, az elmúlt 26 évet, számomra a legjobban működő kormánynak az a Bajnai kormány tűnik, amely a legkisebb felhatalmazással bírt. Persze a béka segge alól könnyebb látványosnak tűnő eredményeket elérni, de emlékeimben úgy él, hogy látványos botrányok nélkül és racionális döntések mentén tették a dolgukat. Ez még akkor is igaz, ha egyébként Bajnai múltjában is vannak sötét fejezetek.

A lényeg az, hogy bármely ellenzéki erő csinálhat jól hangzó programot, csinálhat egy jól felépített marketing gépezet cuki kutyákkal, gyerekkel Luciferből Gábriel Arkangyalt, számon kérhetőség és átláthatóság nélkül Pokollá változtatják az Édent is.

A legtöbb embernek a nyílt és pofátlan lopás, a mindent elborító korrupció, ami leginkább csípi a szemét a jelenlegi hatalom ténykedésében. Joggal gondolhatjuk, hogy ha ez nem lenne, akkor több pénz jutna egészségügyre, oktatásra és a szociális szférának is.

De van realitása annak, hogy jobb lesz bárki, ha ellenzékből kormányra jut?

Valamennyi párt azzal kampányol, hogy kedves Választó juttass hatalomra és velem minden sokkal jobb lesz. Aztán kiderül, hogy a költségvetés sokkal rosszabb helyzetben van, mint eredetileg gondolták. Olyan kötelezettségeket vállalt a korábbi Kormány, hogy beszűkült a mozgástér. Sajnos az elmúltnyolcév miatt meg kell szorítani... Bla-bla. Annyiszor hallottuk a szokásos bullshit-et, hogy bármelyik Bolgárúr hallgató le tudja diktálni a Kormányváltást követő első kormányszóvivői tájékoztató teljes forgatókönyvét.

Eddig minden Kormányváltást visszamutogatás követett, de sem valós leltárt, sem érdemi számonkérést nem foganatosított senki.

Miért? Az MDF kormány nagyrészt az MSZMP B válogatottjából állt (szakértői szinten mindenképp). Az MSZP-SZDSZ csak nem mutogathatott saját magára. Az első FIDESZ kormány valószínűleg félt, hogy ha nagyon kritikus hangot üt meg, akkor előveszik a III/3-as kartonjaikat.

Szerintem azt még senki nem próbálta, hogy olyan ellenzéki mozgalmat indítson, amelynek az a deklarált célja, hogy teljes és korlátlan hatalom megszerzése helyett, mintegy ellensúlyként jelenjen meg a politikai porondon. Nem pártpolitikai célokat fogalmaz meg, hanem azt, hogy a GDP 6% költsük oktatásra, méltányos és fenntartható egészségügyi rendszert építsen ki, és ami a legfontosabb kiszámítható, átlátható, számon kérhető közállapotokat teremtsen mindenben. Ehhez nincs szüksége arra, hogy kizárólagos politikai hatalomra tegyen szert, sőt ez kifejezetten káros is. Hiszen abban a pillanatban, hogy számottevő hatalommal rendelkezik egy politikai erő, megkezdődik a harc a koncért.

Egy ilyen politikai erőnek nem kell, hogy ideológiai célkitűzései legyenek. Nem kell, hogy felelőtlen, betarthatatlan ígérteket tegyen. Egy ilyen politikai párt csak annyit kell, tegyen, hogy megfogalmazza azt a társadalmi minimum célt, amely a lehető legkevésbé osztja meg a társadalmat.

Persze ehhez fel kell tudni vonultatni tisztességes és hiteles embereket, de talán még az sem feltétlenül szükséges, hogy ezek az emberek mindenben egyforma politikai nézeteket valljanak. Ahogy szerintem az eddigi legjobb Köztársasági Elnök Sólyom László volt, ő sem volt tagja politikai pártnak és mégis határozott és vállalható álláspontra helyezkedhetett megosztó helyzetekben is. Pont az jelentette számára a legerősebb támaszt, hogy morális kérdésekben, nem kellett igazodnia a párt irányvonalához vagy felhatalmazást kérnie a Vezértől.

Egy ilyen párt megalapítása legvalószínűbben a fiataloktól várható el, hiszen ők még nem sározódtak be és leginkább az ő jövőjükről szól a mai politikai élet.