Az offshore és a panamázás új szintjét ugrottuk meg a héten. Talán picit örülhetünk annak, hogy nem csak a mi elitünk ekkora tróger, hanem mindenhol az. Bár ez is vitatható, mert az északiak ismét kitettek magukért, az izlandi csávó pár órával a szembesítés után el is húzott...

Demokratikus ellenzék?

Próbáljuk megfejteni milyen, lenne egy ütőképes ellenzék, amely tud valamit kezdeni az Orbáni focialista rendszerrel...

Okok, amely miatt a FIDESZ leválthatatlannak tűnik, bár itt-ott azért, már düledezik a kártyavár:

Stockholm szindrómás FIDESZ szavazók. Mondhatjuk ezt akár önigazolásnak vagy kognitív disszonanciának is a részükről. Lényegében valamikor a múltban hoztak egy döntést, például mert akkoriban ez tűnt a legkisebb rossznak. Ez a döntés mára egyértelműen rossznak bizonyult, de maguk és ismerőseik előtt is kínos lenne beismerni, ezért bedugják a fejüket a homokba. Ezeknek az embereknek felesleges mondani bármit. Csak az M1-ből tájékozódnak és bármely kísérlet, a szemük felnyitására hitvitát eredményez. Disznóval felesleges birkózni, mert te egyre sárosabb leszel, ő meg egyre jobban élvezi. Ez a csoport csak akkor jön le a "szerről", ha a Vezér elbukik és elmúlik a tévedhetetlenségébe vetett hit. Az ebbe a csoportba tartozó emberek később majd "átértékelik" a múltat és úgy emlékeznek majd, hogy ők mindig is tudták, hogy a FIDESZ korrupt g@cik gyülekezete.

Demokratikus Ellenzék.

A magát demokratikusnak mondó ellenzék (MSZP, DK, Együtt) hiteltelensége. A magyar politikai élet picit olyan, mint a Volkswagen csoport. Műszakilag ugyanazok az alapok, más rajtuk a logó, picit különböznek a külsőségek és az ár, de lényegében nincs sok különbség. Ilyenek az MSZMP utódszervezetei is MSZP, DK, FIDESZ. Ugyanazt a választói réteget szólítják meg. Jellemzőjük, a Kádári nosztalgia, könnyű manipulálhatóság és a zsigeri gyűlölet.

Hiába egyértelmű mindenki számára, hogy a FIDESZ maffia szerűen működik, a szimpatizánsok továbbra is elmúltnyolcéveznek. És még ha erre jön is a válasz, hogy 6 év után pofátlanság visszafelé mutogatni... Jogos a felvetés, hogy mennyivel jobb teljesítményre számíthatunk az Ellenzéki Összefogás pártjaitól?

Korábban három ciklus alatt erős nyomot hagyott az emberekben a hajdani MSZP ténykedése. Azonban a pártvezetők személyi állományán és hitelességén csak a természetes öregedés látszik némiképp, megújulás nem. A FIDESZ-nek elemi érdeke, hogy a Gyurcsány féle politikus gárdát porondon tartva, saját táborát kondicionálhassa ellenük és az elvszerű, de fásult embereket passzivitásban tartsa. Megtisztulás híján az új politikus nemzedék nem tudja megmutatni magát.

Nem annyira Demokratikus Ellenzék.

Török Gábor legyen a talpán, aki fejléc nélkül a Jobbik és a FIDESZ programját érdemben meg tudja különböztetni. A Jobbik mellett egyedül az szólhat, hogy nem kormányzati pozícióban sározódtak be. Ez is csak azért van, mert a Jobbik nem került még hatalomra. A Kovács Béla ügy után lehet, bárkinek kétsége hogyan fogja a Jobbik kezelni a személyi ügyeket, ha valakiről kiderül valami disznóság?

Sokan gondolják meghatározónak az első szám vezető személyét. Juhász Péter üde színfolt az ellenzéki oldalon, aki vagányan szembe száll a hatalommal. A személyét érő sunyi támadásokból pedig további előnyt tud kovácsolni.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az ellenzék legnagyobb baja, hogy karizmatikus vezető híján van. Szerintem, ahogy egy fecske nem csinál nyarat, egyetlen normális politikus nem képes változtatni egy romlott rendszeren.

Ha megnézünk 20 évvel ezelőtti videókat vagy interjúkat, ott rokonszenves forradalmárok, vagy józan reálpolitikusok nyilatkoznak. Ezek a hatalomban eltöltött néhány év alatt cezaromániás emperorrá, vagy Csák Mátévá váltak.

Ez valószínűleg az emberi természet vele járója. Senki sem szereti, ha ellenőrizni akarják, és ha valakinek megvan a képessége, hogy végig járja a hatalomhoz vezető utat, akkor nincs olyan aljasság, amelyet ne követne el, hogy hatalomban is maradjon.

Azt gondolom, hogy a politikus legnagyobb ellensége és az egyszeri állampolgár legnagyobb barátja az átláthatóság és számon kérhetőség. Ha végig nézzük, az elmúlt 26 évet, számomra a legjobban működő kormánynak az a Bajnai kormány tűnik, amely a legkisebb felhatalmazással bírt. Persze a béka segge alól könnyebb látványosnak tűnő eredményeket elérni, de emlékeimben úgy él, hogy látványos botrányok nélkül és racionális döntések mentén tették a dolgukat. Ez még akkor is igaz, ha egyébként Bajnai múltjában is vannak sötét fejezetek.

A lényeg az, hogy bármely ellenzéki erő csinálhat jól hangzó programot, csinálhat egy jól felépített marketing gépezet cuki kutyákkal, gyerekkel Luciferből Gábriel Arkangyalt, számon kérhetőség és átláthatóság nélkül Pokollá változtatják az Édent is.

A legtöbb embernek a nyílt és pofátlan lopás, a mindent elborító korrupció, ami leginkább csípi a szemét a jelenlegi hatalom ténykedésében. Joggal gondolhatjuk, hogy ha ez nem lenne, akkor több pénz jutna egészségügyre, oktatásra és a szociális szférának is.

De van realitása annak, hogy jobb lesz bárki, ha ellenzékből kormányra jut?

Valamennyi párt azzal kampányol, hogy kedves Választó juttass hatalomra és velem minden sokkal jobb lesz. Aztán kiderül, hogy a költségvetés sokkal rosszabb helyzetben van, mint eredetileg gondolták. Olyan kötelezettségeket vállalt a korábbi Kormány, hogy beszűkült a mozgástér. Sajnos az elmúltnyolcév miatt meg kell szorítani... Bla-bla. Annyiszor hallottuk a szokásos bullshit-et, hogy bármelyik Bolgárúr hallgató le tudja diktálni a Kormányváltást követő első kormányszóvivői tájékoztató teljes forgatókönyvét.

Eddig minden Kormányváltást visszamutogatás követett, de sem valós leltárt, sem érdemi számonkérést nem foganatosított senki.

Miért? Az MDF kormány nagyrészt az MSZMP B válogatottjából állt (szakértői szinten mindenképp). Az MSZP-SZDSZ csak nem mutogathatott saját magára. Az első FIDESZ kormány valószínűleg félt, hogy ha nagyon kritikus hangot üt meg, akkor előveszik a III/3-as kartonjaikat.

Szerintem azt még senki nem próbálta, hogy olyan ellenzéki mozgalmat indítson, amelynek az a deklarált célja, hogy teljes és korlátlan hatalom megszerzése helyett, mintegy ellensúlyként jelenjen meg a politikai porondon. Nem pártpolitikai célokat fogalmaz meg, hanem azt, hogy a GDP 6% költsük oktatásra, méltányos és fenntartható egészségügyi rendszert építsen ki, és ami a legfontosabb kiszámítható, átlátható, számon kérhető közállapotokat teremtsen mindenben. Ehhez nincs szüksége arra, hogy kizárólagos politikai hatalomra tegyen szert, sőt ez kifejezetten káros is. Hiszen abban a pillanatban, hogy számottevő hatalommal rendelkezik egy politikai erő, megkezdődik a harc a koncért.

Egy ilyen politikai erőnek nem kell, hogy ideológiai célkitűzései legyenek. Nem kell, hogy felelőtlen, betarthatatlan ígérteket tegyen. Egy ilyen politikai párt csak annyit kell, tegyen, hogy megfogalmazza azt a társadalmi minimum célt, amely a lehető legkevésbé osztja meg a társadalmat.

Persze ehhez fel kell tudni vonultatni tisztességes és hiteles embereket, de talán még az sem feltétlenül szükséges, hogy ezek az emberek mindenben egyforma politikai nézeteket valljanak. Ahogy szerintem az eddigi legjobb Köztársasági Elnök Sólyom László volt, ő sem volt tagja politikai pártnak és mégis határozott és vállalható álláspontra helyezkedhetett megosztó helyzetekben is. Pont az jelentette számára a legerősebb támaszt, hogy morális kérdésekben, nem kellett igazodnia a párt irányvonalához vagy felhatalmazást kérnie a Vezértől.

Egy ilyen párt megalapítása legvalószínűbben a fiataloktól várható el, hiszen ők még nem sározódtak be és leginkább az ő jövőjükről szól a mai politikai élet.

Érdekes, hogy vadidegen emberek milyen vehemenciával esnek egymásnak a virtuális térben és vélt vagy valós igazukat személyeskedésig fajuló vitában próbálják megvédeni. Ugyanakkor e vitákból szinte soha nem származik a másik meggyőzése. Amióta az internet elterjedésével a szélesebb közvélemény is hallathatja hangját fórumokban vagy cikkek alatti kommentekben, az internet népe szekértáborokba gyűlve fejezi ki véleményét az aktuális politikai kurzusról. Ezen viták legfontosabb jellemzője, hogy egy jó mély árok van a két vagy több szekértábor között, és aki azonos táborba tartozik az jó fej akkor is, ha éktelen marhaságot mond, és aki az ellenségesbe az akkor is egy marha, ha a világ legokosabb dolgát találta ki. Ezen viták további fontos jellemzője, hogy címkézzük a másikat (náci, komcsi, libsi, stb.), de konklúziója soha nincs egyetlen vitának sem. Én amolyan lusta olvasó és még lustább kommentelő vagyok és éppen ezért nem is tudom megmondani mikor és hogyan, de úgy érzem, változik a közhangulat.

Persze nem arról van szó, hogy a provokátorok eltűnnének vagy a habzó száj kiment volna a divatból. Sokkal inkább arról, hogy már nem csak a véres szájú pártkatonák oltogatják egymást, hanem megjelenik a csendes többség, aki reményt próbál gyűjteni, hogy nincs egyedül azzal, hogy elege van a hatalmi arroganciából és kifejezze mélységes elégedetlenségét közös dolgaink állását illetően.

Az is igaz, hogy mivel az elvszerű politizálás kiveszőben van, ezért nehéz védelmezni a regnáló politikai hatalmat, vagy jobb alternatívaként bemutatni valamelyik ellenzékit. Az egymásnak feszülő kommentelők próbálnak elméleti fogódzókat keresni, mint jobboldali, baloldali, liberális, konzervatív, vagy ezek bonyolult kombinációja, de amit a kormány művel az sehogy sem magyarázható egyetlen elméleti kategóriába süllyesztéssel. Orbán és a köré csoportosuló hatalmi gépezet már nem fárasztja magát azzal, hogy programot adjon, irányt jelöljön ki vagy prioritásokat határozzon meg az ország számára. Egész egyszerűen egy permanens kampányt folytat. Bedob közéleti gumicsontokat és pár óra alatt olyan törvényeket fogadtat el a parlamenti szavazógépezettel, amely megszünteti a közpénz jelleget és magánvagyonná alakít.

A Republikon Intézet 2016 februári politikai hangulatjelentése http://republikon.hu/elemzesek,-kutatasok/160310-koezhangulat.aspx végre nem csak a párok támogatottságát mutatja, hanem megfogja a lényeget. A második ábra azt mutatja, hogy, ki milyen kormányt szeretne a következő választások után.

Ez az ábra jellemzi igazán az uralkodó közhangulatot, és nem a pártot választók preferenciája. A legtöbb ember azt tudja határozottan megfogalmazni, hogy kit vagy mit nem akar semmiképpen kormányon látni. Ebből az ábrából az látszik, hogy a választók legfeljebb negyede látná újra a FIDESZ-t legkisebb rosszként a kormányon. Ennek is legfeljebb annyi üzenete van, hogy reális alternatíva híján haladunk tovább az egyre kátyúsabb úton.

Jelenleg mindenki azt gondolja, hogy a FIDESZ leválthatatlan kormányzó erő, hiszen a centrális erőtér tökéletesen működik. A politikai logika alapján csak akkor lehetne leváltani a jelenlegi kormányt, ha az ellenzék egységessé válna és összefogna. Persze ez pont a „ki kit utál” logikája miatt sosem fog megtörténni, mégis jól látszik, hogy igény az volna rá.

Meggyőződésem, hogy a választók döntő többségét kicsit sem érdeklik elvi politikai kérdések, tipikusan senki nem olvas választási programot. Legfeljebb 10-15 pontba sűrített prioritások alapján talál valakit szimpatikusabbnak vagy utasít el egy pártot. Erre először a FIDESZ érzett rá és 2014-ben, már gyakorlatilag választási program nélkül nyert elsöprő fölénnyel. Nyilván ehhez eddig kellett és ezután is kelleni fog a teljesen szétesett és elképzelés nélküli MSZP, a mérhetőség határán billegő bal liberális pártok, és az eddig és várhatóan ezután is legjobban elutasított politikus Gyurcsány Ferenc.

Gyurcsány érdekes jelenség, mert véleményem szerint a FIDESZ addig nyugodtan hátradőlhet, amíg a politikai porondon tudja tartani. Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a véleménnyel, hogy Magyarország rendszerváltás óta eltelt történetének két legkártékonyabb figurája Orbán és Gyurcsány. Tagadhatatlanul karizmatikus figurák, akik ügyesen manipulálják az embereket, de egoizmusuk megakadályoz minden értelmes kezdeményezés felszínre jutását. Elvtelenek, nem tűrik a kontrollt, az átláthatóságot, a számon kérhetőséget és személyesen kontrollálnak valamennyi jelentős döntést, amelynek egyetlen célja a hatalom megszerzése vagy megtartása.

Visszatérve a pártokra, akik bajban vannak a programjuk kapcsán, mert mit tudnak ígérni, amit még senki sem ígért, igény van rá és a választó el is hiszi, hogy betartják?

A kisember legfontosabb politikai vágya a vérszomjának kiszolgálása volna. A politikai elszámolás vagy inkább leszámolás. Azt már megtanulhattuk, hogy az elmúlt 25 évben ilyesmi nem történt soha. Kezdve a rendszerváltástól, a privatizáción, olajszőkítésen keresztül, egészen a földek lenyúlásáig. Persze voltak másod vonalbeli jelentéktelen figurák, akik stiklijeik miatt átmenetileg előzetesben voltak, vagy lehúztak egy két évet (Zuschlag, Simon Gábor vagy Székely Zoltán) de hol van ez a Horvátország vagy Románia szintjétől, ahol a hatalom élvonalából a börtönbe vezethet az út. Az ország forrong, a hatalom elutasítottságát jól mutatja, hogy az amúgy elképesztő mennyiségű pénzt felemésztő eszelős futball mánia közepette, az egyetlen szemmel is jól látható szurkolótáborral rendelkező Fradi is viszonylag alacsony nézőszám előtt játszik hazai pályán. Ennek oka egyszerű, a klubot vezető FIDESZ pártkatonája és úgy, általában ami a foci körül zajlik, olyan mértékű ellenszenvet ébreszt a szurkolókban, hogy azok erejüket megmutatva inkább egy NB III.-as meccsre látogatnak el annyian, mint az egész NB I.-es fordulóra összesen: http://index.hu/sport/futball/2016/03/13/nyolcezer_fradi-szurkolo_van_csepelen/

De hogy függ össze ez az egész a kormányzással a választói akarattal és az Uberrel? Úgy, ahogy a foci esetén is racionalitásra és szakértelemre lenne szükség a válságból való kilábaláshoz, az országnak is szakértői kormányra lenne végre szüksége.

Az elmúlt huszonvalahány év politikai fordulatai megtanították már az embereket, hogy a politikusok hazudnak és leginkább elvtelen tolvajnak hiszik valamennyit. Abban szerintem nincs vita, hogy olyan politikai programot nem lehet összeállítani, amely a fontosabb problémákra megoldást nyújt, hiteles, kivitelezhető és minden választói csoport tetszését elnyeri. Minden járható út olyan komoly érdeksérelmet eredményez, hogy aki egy ilyen programmal kampányol, az esélytelenek nyugalmával nézheti a 2018-as választási eredményeket. Akkor mégis mit lehet tenni? Számos önjelölt „szakember” látja a megoldást a Parlament feloszlatásában, alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásában vagy a királyság visszaállításában…

Az ötletem egy picit hasonlít az UBER logikájára. Az UBER összekapcsolja a keresletet és a kínálatot, megmondod honnan hová akarsz eljutni, eldöntöd hajlandó vagy-e beszállni ahhoz, aki jelentkezik, hogy elvigyen és mész. Ha odaérsz és tetszett adsz neki egy jó értékelést, ha nem tetszett lehúzod. A diszpécser központ, pedig a háttérben csendesen teszi a dolgát.

Nyilván ezt egy picit nehezebb megoldani a kormányzás tekintetében. De mégis vannak ügyek, amelyek egyrészt leegyszerűsíthetők addig, amíg eldöntendő kérdés formájában feltehetők, másrészt érdeklik az embereket annyira, hogy a közvetlen demokráciát gyakorolni szeretnék visszajelzés adásával. Például egy egyszerű és gyorsan eldönthető, kérdés volna, hogy lehessen-e nyitva vasárnap a bolt vagy nem? Ami ennél bonyolultabb probléma, ott készíthetők reális és kivitelezhető alternatívák, amelyekből szintén lehet választani. Persze a hatalmat gyakorló elit nem szeretne bepillantást engedni a döntés előkészítés boszorkány konyhájába és ezért túlmisztifikálja a dolgokat.

Az informatika mai állása alapján megoldható egy olyan platform felállítása, amely természetesen minden elképzelhető biztonsági feltétel biztosítása mellett egyszerűvé és rendszeressé teheti az ilyen típusú szavazásokat.

Politikai berendezkedésünk legfőbb problémája, a számon kérhetőség és a kontroll teljes hiánya. A politika úgy működik, mint egy rossz szerető, amíg a vágya kielégítésre nem kerül - hatalom megszerzése -, minden szépet és jót megígér, majd a beteljesülés után 4 éven keresztül folyamatosan erőszakolja a választókat. Ezek után szerencsétlen választó esetleg megpróbál a bántalmazó kapcsolatból kilépni és egy másikban szerencsét próbálni (4 év után), de a tapasztalat szerint ez a másik meg akár csoportos erőszakot is tesz rajta. Mára addig jutottunk, hogy a választók egyre nagyobb része jut arra a következtetésre, hogy nem kér az egészből…

Nem lenne gyönyörű, ha akár egyéni állampolgári kezdeményezést lehetne indítani a stadion program leállításáról, vagy akár az egyénileg vezetett nyugdíjszámla bevezetéséről/visszaállításáról? Ha hiszünk abban, hogy a választópolgár képes felelős döntésével alkalmas képviselőket küldeni a Parlamentbe, akkor miért nem nézzük annyira felnőttnek, hogy döntéseket hozzon saját jelenével és jövőjével kapcsolatban?

Egy picit előre szaladtam…

Nyilván ez még erősen a jövő zenéje. Ennek az egésznek az érdemi felvetéséig még sok teendő van. Először is szükségünk van egy kompetens, átláthatóan működő és hiteles kormányra. Hívhatjuk ezt akár szakértői kormánynak is. Tipikusan akkor szokott ez felmerülni, ha komoly válságban van egy ország. Egy szakértői kormány nem politikai programot valósít meg, hanem jól azonosítható problémákat old meg. Ilyenek az egészségügy, az oktatás, a fenntartható nyugdíjrendszer, a leszakadó régiók problémáinak kezelése, a tettre kész honfitársak elvándorlása…

Nyilván jelen helyzetben nehéz kivitelezni a szakértői kormány ötletét, de nézzünk egy picit a dolog mögé. A kormányt a parlamenti képviselők választják, akik többsége egyéni körzetben kerül megválasztásra, kisebb részük pedig a különféle pártlisták alapján kap mandátumot.

Ahogy a korábbi választások során megtanulhattuk az „oszd meg és uralkodj” elve itt tökéletesen működik. Hiába van a FIDESZ-nek kb. 2 millió szavazója, ami az összes választó negyede, mégis teljhatalommal uralkodik.

A választók döntő többsége az egyéni választókerületekben is a pártpreferenciája alapján dönt és a legtöbb választónak fogalma sincs ki az egyéni körzetének képviselője. Tehát csak annyit kellene tenni, hogy az Ellenzék _minden_ körzetben egy jelöltet állít a FIDESZ ellen és hoppá, mind a 106 egyéni választási körzet az Ellenzék kezébe került. A listás helyekre adott szavazatok mutatnák meg egy-egy párt vagy ideológia valóságos választói támogatottságát, de ennek valójában kicsi lenne a jelentősége, hiszen az egyéni helyek már amúgy is abszolút többséget eredményeznének.

Természetesen ettől még nem lesz egy kormány stabil és ütőképes, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a legnagyobb károkat a túlzott magabiztosság és a hatalmi gőg okozza. Egy egyéni képviselők által támogatott kormány nem használhatja szavazógépként a képviselőket. Bármit tesz kénytelen figyelembe venni az érdekképviseleteket és ésszerű megoldásokat terjeszteni a Parlament elé.

Rendben van ez már elég vad ötlet, de hát miért is állnának össze a pártok egy ilyen klassz kis „Népfrontba”? Az első válasz azért, mert másként esélyük sincs a FIDESZ hegemóniájának megtörésére. A PÁRT olyan mértékben telepedik az ország minden erőforrásra, hogy jelenleg elképzelhetetlennek tűnik másként a szabadulás. Ha az ellenzék valóban komolyan gondolja, hogy tenni akar valamit az országért, akkor ez az, amit meg kell tennie.

Rendben, de az emberek miért szavaznának a „Népfrontra”? Nyilván csakis akkor volna érdemes ilyet tenniük, ha garanciákat kapnának arra, hogy nem cseberből vederbe kerülnek. Vagyis aki az egyéni lista ellenzéki jelöltje akar lenni, az aláírna egy közjegyzői nyilatkozatot (nem vagyok jogász, de valami olyasmit, amiből nem lehet kibújni), hogy amennyiben méltatlanná válik a választói bizalomra, akkor önként, automatikusan és azonnal lemond a képviselőségről. Nyilván előre és gondosan ki kell dolgozni mit jelent a méltatlanság, de az internet népe pár nap alatt biztosan összedobja ezt a kis nyilatkozatot. Csak ötlet szintjén ilyesmik lehetnének benne, hogy:

• teljes és részletes vagyonbevallás,

• valamennyi egyenesági rokonnal egyetemben (2 éves gyerek is),

• teljes és részletes feltáró jellegű önéletrajz, iskolák, munkahelyek, elért eredmények, botlások, hibák és minden, amivel zsarolható lenne, ha ezt itt nem tárná fel,

• stb. amit a sok okos ember kitalál.

Oké, de miért csinálnák ezt a pártok, amikor mindegyik úgyis csak hatalomra akar jutni, és ha már ott van, akkor lopni?

Azért, mert ha nem vállalja, akkor nem jut hatalomra és nem fog tudni lopni, ahogy azt 2010 előtt olyan szép nagy egyetértésben csinálták. És ha egyébként tiszták és becsületesek a szándékai, akkor ennél jobb alkalma nincs, hogy tényleg tegyen balsorstól vert kis hazánkért.

Rendben, tegyük, fel megnyeri a „Népfront” a választást, mit fog csinálni?

Egyrészt megválaszt egy szakértői kormányt, ezt még ki kell találni milyen algoritmus alapján, de olyan figurákból, akiknek a szakmai és emberi hitelessége rendben van. Ez persze nem tűnik egyszerű feladatnak, de nyilván kell lennie egy előre lefektetett szempontrendszernek - átláthatóság, számon-kérhetőség, szakmai és emberi hitelesség, satöbbi -, ami alapján ki lehet választani a csapatot.

Másrészt elkezdi kidolgozni, jóváhagyni az új Alkotmányt, amely egy reális, igazságos és fenntartható rendszer alapjait fekteti le. Az talán nem reális elvárás, hogy hétfőn elkezdik megfogalmazni, péntekre elkészül, és megszavazzák. De a nyilvánosság előtt sosem folyt vita arról mi az a közös nevező, amit a többség el tud fogadni és értelmes keretet ad az építkezésnek. Egyszer egy rádióműsorban egy jogtudós azt mondta, hogy Magyarországon nem igazságszolgáltatás van, hanem jogszolgáltatás. A politikusok megbízást adnak egy probléma vagy helyzet kezelésére és a jogászok szakmai szempontok alapján elkészítik a törvényt. Nagyon igaza van és az biztos, hogy ennél jobban is lehetne ezt csinálni. Biztos naiv vagyok, ha azt hiszem, hogy ilyen kidolgozható, de ennyi írói szabadsággal had rendelkezzek.

Azt hiszem, hogy az emberek alapvetően jók, és alapvetően önzők. A legtöbb ember érzi mi a helyes és mi az, ami mindenki számára élhető körülményeket teremt. Viszont mindenki úgy gondolkodik, hogy az első lépést ne én, hanem más tegye meg, más mondjon le a számára fontosról. Ezzel persze mindenki veszít, csak az alantas szándékú manipulátorok nyernek. Azt gondolom, hogy a többség képes jó döntéseket hozni és nagyvonalú is tud lenni, ha megkapja a szükséges információkat és tisztességesen elmondják számára a lehetséges következményeket is. Legtöbbször, persze az történik, hogy az embereket manipulálják, megfosztják a hiteles információktól és így kevés esélyük van megalapozott döntéseket hozni.

Mi magyarok – és itt a lehető legtágabb értelmezést tessék érteni – képesek vagyunk bármilyen csodára, de ezek a csodák sokszor csak szalmaláng életűek. Egyénileg persze sokszor mutattuk már meg, hogy páratlan eredményeket tudunk produkálni, de közösségi kitartásunk fejlesztésre szorul. Sokunk amolyan lusta demokrata és csak akkor foglalkozik az egésszel, ha a politika a személyes életterébe is benyomult már. Láthattuk már, hogy ilyenkor felemeli a fejét a NÉP és a hatalom felé elég ilyenkor egy morgás, hogy az szűkölve visszakozzon (lásd Internetadó elleni tüntetés).

Ha a csendes többség nem ül fel a szokásos provokációknak és végre egyértelművé teszi, hogy csak egyszerűen nyugodtan élni akarja az életét, akkor előjönnek az önzetlen és tisztességes politikusok és tiszta értelmes racionális válaszokat adnak a jövőnk kérdéseire. Ehhez persze mindenkinek nagyvonalúnak kell lennie és nem azt kell folyton keresnünk a másikban, ami elválaszt tőle, hanem ami összeköt vele.

Szerinted van erre esély, mit gondolsz róla?

Két rövid folyamatábra, hogy áttekinthetõ legyen a helyzet népszavazás ügyben, és hogy ebbõl mi következik.

Szerintem ez alapján az ellenzék számára az egyetlen racionális viselkedés, ha nem harapnak a gumicsontra. Persze ez nehezen képzelhető el egy annyira impotens társaságról, amelyik sokadszorra sem képes megoldani hogy végre beadhassa a saját kérdését...

Jelenet valahol az Operenciás tengeren túl. Éppen a Kistanács legfontosabb heti értekezletére gyülekeznek a résztvevők.

János: Árpád a kopók megint észrevettek a legutóbbi egzotikus utazásodon és felraktak az internetre. Lehetnél egy kicsit elővigyázatosabb és ha már limót rendelsz nem a saját nevedre foglalsz.

Árpád (leveti magát a bőrfotelbe és felrakja a lábait a vitrinre): Na bazdmeg Janikám majd pont tőled van szükségem tanácsra. Mesélj jól sikerült a legutóbbi vadászat és megint benne leszünk a hírekben vagy sikerült rávenni a sok töketlent, hogy ne posztoljanak rólad képeket.

János: Mi a faszom az a posztolás? Na mindegy, azt meséld el, mennyibe került levetetni a videót... (gúnyos röhögés a háttérből)

Árpád: Kussoljatok baszki, mert felrúglak, mint nyugdíjast a zebrán.

Hirtelen nyílik az ajtó, csend lesz, bevonul az első számú vezető néhány csinovnyik kíséretében.

Első számú vezető: Jónapot uraim, helyzetjelentést.

Csinovnyik 1: Minden a tervek szerint alakul, bár néhány kisebb kellemetlenség ért minket az utóbbi pár napban.

A figyelem elterelő manőver sikeresnek mondható és végre többnyire a CSOK-ról beszélnek. Sajnos az interneten néhány helyen kellemetlen észrevételeket tettek, de a vezető híradások arról számolnak be, hogy milyen pozitív hatásai lesznek az intézkedéseknek.

Árpád: Miféle észrevételekről hadoválsz itt?

Csinovnyik 1: Észrevételezték, hogy nincs meg a költségvetési fedezet és a rászorulók számára elérhetetlen a konstrukciók.

János: Milyen rászorulók? Akinek nincs munkája az annyit is ér, nehogy már az állam pénzén élősködők is kapjanak támogatást.

Árpád: Kedves János meséld már el, hol is dolgoztál pontosan a verseny szférában?

János: Árpád Árpád, tájékoztass kérlek minket pontosan melyik nullszaldós vállalkozásodba vagy éppen bejelentve?

Első számú vezető: Kérem uraim, legalább egymást hagyjuk békén. Ha már szóba jött, pontosan hogyan is képzeltétek a költségvetési egyenleg szinten tartását kivitelezni? Nyakunkon a paksi beruházás, hamarosan egy csomó pénzre lesz szükség az Olimpiához is és nem állnak túl fényesen a gazdasági számok.

Csinovnyik 1: Tisztelettel, ugyan látszólag könnyű pénznek tűnik a CSOK, de a nagyobb projektek számára minden építőipari kapacitást jó előre lekötöttünk, az engedélyek beszerzése és a banki finanszírozás csak a megbízható vállalkozóknak érhető el. Szörnyeteg Lajos ugyan meg tudná még finanszírozni a projekteket, de az apparátus számos újabb eljárást talált ki, amelyeken nem juthatnak át a projektjeik. A családi vállalkozások és kisebb cégek kb 2 éve nem találnak használható mesterembert vagy segédmunkást, mert a szomszédosországokban dolgoznak. Így még ha képesek lennének is megszervezni - nem lesznek képesek, hiszen néhány nagyon ügyes eljárásrendi változtatással ennek elébe mentünk – és finanszírozni, akkor is elhanyagolható számú befejezett projekt várható. Egyébként 2018-tól néhány nagyon kreatív változtatási javaslattal készülünk, így biztosan nem lesz gond.

Első számú vezető: Jól van, ez rendben lesz. János elegem van már abból, hogy ezek a nyavalyás felcserek, ápolók és tanárok uszítják az embereket, még a végén kimennek az utcára és elkezdenek beszélgetni egymással és ezt ugye nagyon nem akarjuk...

János: A helyzet kezelését elkezdtük. Nándi belengetett egy komolyabb létszámleépítést a közszférában, úgyhogy be fogják fogni a szájukat.

Csinovnyik 2: Szabad legyen megjegyeznek, hogy számos EU pénzből felújított új kórházi szárnyat be kellett már zárni, mert nincs ápoló és orvos. A hálátlanok 6-8 szoros fizetésért és 40-50 órás munkaidejű hetekért képesek voltak elköltözni. Ez problémás lehet, mert a rugalmatlan EU szabályok szerint fenntartási kötelezettség terhel minket.

Árpád: Ugyan mit akadékoskodik itt. Lehet hogy néhány szarházi strici elment, de a tanárok nem tudnak hová menni és ha kevesebb az orvos és az ápoló, legalább a nyugdíj költségek kicsit később szállnak el a csillagos égbe, addig mi már árkon bokron túl leszünk.

János: Arról nem is beszélve, hogy akinek van pénze, az már most a magán egészségügy irányába mozdul és ez üzletileg sem egy rossz nekünk.

Első számú vezető: Ne szarakodjunk emberek, változtassuk meg azokat a rohadt jogszabályokat elvégre mi hozzuk őket nem? Van még valami?

Csinovnyik 3: Sajnos az úszóügy nem áll a legjobban. Katinka köti az ebet a karóhoz és átláthatóbb működést szeretne. Gyárfás elég ügyesen kezeli a helyzetet, de valahogy azt érzem az embereknek szimpatikus ez a lány, elvégre mégiscsak elképesztők az eredményei.

Első számú vezető: Kényes ügy, jó lenne mielőbb lezárni, mielött szóba kerülnek a focisták is. Árpád mit javasolsz?

Árpád: Szívem szerint azt mondanám pusztuljon Gyárfás, de egyrészt rossz precedenst teremt, hogy ha egy vezetőnek el kell számolnia a rá bízott forrásokkal... Másrészt esetleg kinyitja a száját és sajnos elég sok kínos dolgot tud fecsegni a vén komcsi.

Első számú vezető: Na jó, hagyjuk egyelőre, tereljük el valamivel az emberek figyelmét, ha nincs más, akkor mára végeztünk.

Ennek jelenleg nincs realitása. Nincs rá alkalmas apparátus, sem személyi, sem szervezeti, sem anyagi értelemben. Politikai értelemben van kihívója, de a Jobbik a választói elégedetlenségre kínált populista válaszok és „tiszta” hatalmi múltja miatt látszik csak a közvélemény szemében a legerősebb kihívónak. Valójában minden szempontból alkalmatlan a kormányzásra. Nincs baloldali alternatíva sem, az MSZP és az abból levált formációk nem baloldaliak, nem alkalmasak és nem is hitelesek. Az LMP olyan politikát kínál, amely a vele szimpatizáló réteg számára sem teszi racionális választássá. A FIDESZ-nek annak ellenére nincs alternatívája, hogy csak a választásra jogosultak mintegy 25%-a szavaz rá aktívan, és ezek jelentős része is az ellenségem ellensége a barátom elve (csak nehogy megint a Gyurcsány jöjjön) vagy a nincs jobb elv alapján teszi. Ezek alapján akár azt is gondolhatnánk minden a legnagyobb rendben van.

Valójában a társadalom döntő többsége mégis kilátástalannak érzi a helyzetét és általánosan rossznak gondolja a kilátásokat. Ennek oka az, hogy mástól várja helyzetének a jobbra fordítását és tapasztalatai alapján nem a kormány lesz az aki megoldja a problémáit. Ebben nem is téved, hiszen a kormánynak az egyetlen valódi célja, hogy hatalmon maradjon és ennek egyetlen mérőszáma a megszerzett parlamenti helyek száma. A FIDESZ profi stábbal dolgozik, neki van a legtöbb erőforrása és morális aggályok sem bénítják cselekvését. Mégis ha a választók nagyobb többsége elégedetlen, hogyan lehet leváltani azt akit az elégedetlensége forrásának tekint - mert ugye olyan nincs, hogy én vagyok a hibás? A válasz pedig egyszerű, nem kell leváltani! Ez persze első látásra nem túl előremutató megoldás, de nézzünk picit a dolgok mögé. Melyek a FIDESZ vagy a kormány megfogalmazott céljai?

• Teljes foglalkoztatás. Az emberek nagy többsége nem szereti amit csinál, amúgy is látjuk, hogy ez a kormány értelmezésében közmunka szerű rabszolgatartást vagy autóipari betanított munkát jelent a gyakorlatban, tehát ez nem vonzó cél a választónak.
• Keleti nyitás. Ebből sok jó nem sült ki korábban sem Törökország, Oroszország, Kazahsztán, csupa irígylésre méltó demokratikus jóléti állam, többségükkel történelmi tapasztalataink is vannak. Az egyszeri választó láthatja személyében is mire számíthat, ha bölcs vezetőnk víziója valóra válik és ez sem túl fényes jövőkép.
• Bankrendszer több mint 50%-ban magyar. Szépen halad, mindanyian fizetjük az árát, nyilván a folyamat végén valakié lesz majd a bank és nem mindenkié...
• Birtok rendszer megváltoztatása. Ez is zavartalanul halad, nyilván az egyszeri választónak pozitív változást nem fog hozni személyesen.
• Olcsóbb energia, egy olyan szolgáltatás keretein belül, ami nem állít elő profitot. Ez félig biztosan meg fog megvalósulni, mert profit az biztos nem lesz.

A többi az vagy nagyon bullshit, vagy megfoghatatlan és mérhetetlen.

Na kérem ez alapján lettek megválasztva, tehát jogos kritika nem érheti a kormányt, mert amit ígért azt teszi is! Vagyis miért kellene leváltani? Egyetlen dolog van amit a FIDESZ és Orbán nagyon nem szeretne, ez pedig a hatalmi kontroll. Jól látható, hogy Orbán olyan rendszert alakított ki, ahol mindenki versenyzik körülötte csak ő nem, lásd Lázár-Rogán, Simicska helyett a feltörekvő oligarchák, stb. Ha visszatekintünk az elmúlt 25 évre azt látjuk, hogy mérhető számok és valós teljesítmény alapján csak rosszabb kormányzati megoldásokban volt részünk, még ha a személyes értékelésünk más is az adott időszakról. Antal és az MDF teljesítménye szánalmas volt bármilyen szempontból nézzük is (el is tűntek a történelem süllyesztőjében). A Horn kormány a nemzeti vagyon lenyúlásával/elherdálásával és a Bokros csomagról maradt emlékezetes. Medgyessy és Gyurcsány majdnem az állam-csődig vitte az országot. Bajnai kormány volt az egyetlen, amely értelmes irányba próbálta fordítani a dolgokat, de rövid kormányzása csak a kármentésre szorítkozhatott.

Ha azok a források, amelyek jelenleg elfolynak a korrupciós csatornákon az államnál maradnának, lényegesen jobb szolgáltatások biztosítására lenne lehetőség, mint jelenleg.

Ehhez az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot kell megvalósítani. Erre csak úgy van lehetőség, ha nincs törvényhozó többsége a FIDESZ-nek, tehát kedve szerint nem farigcsálhatja a játék szabályokat. Mivel kormány képes ellenzék nincs, ezért az ellenzék csak úgy szerezhet 51% mandátumot, ha összefog és a FIDESZ legyőzését tekinti az egyetlen céljának. Persze ez így elég meredeknek tűnik, de játszunk el az elméleti eshetőséggel.

Mi kell ahhoz, hogy ne legyen abszolút többsége a FIDESZ-nek? A 106 egyéni körzetnek több, mint a felét meg kell nyerni! 2014-ben a FIDESZ a listás szavazatok 45%-nak elnyerésével a mandátumok 67%-t szerezte, a 106 egyéni körzetből pedig 96-ot! Oké tegyük fel, hogy Jobbikos MSZP-s, DK-s, LMP-s egy táborba állnak és az egyéni körzeteket felosztva közös jelöltet állítanak – az elméleti fejtegetések szépsége, hogy minden lehetséges :-). Legyőzik a FIDESZ-t és 102 mandátumuk van a 199-ből. Na ezek után mi történik? Felbomlik a szövetség, mert az már elméletben sem lehetséges, hogy egy ilyen alakulat képes legyen kormányt alakítani. Ki fog ekkor kormányt alakítani? Nyilván a FIDESZ, de abszolút többség hiányában nem farigcsálhatná kénye kedvére a törvényeket és az átláthatóságra is jobban kellene ügyelnie. Jó tudom ez láz-álom, de a lényeg mégiscsak az, hogy ugyanolyan gyakorlatiasan kell szemlélni a hatalmi kérdéseket ahogy azt Orbán teszi. Tökéletesen kivitelezi az oszd meg és uralkodj elvét, manipulálja a közvéleményt és tematizálja a közbeszédet. Egyszerűen profi hatalom gyakorlásban.

A fenti forgatókönyv persze sosem fog megvalósulni, mert a letűnt hatalom álbaloldali káderei görcsösen elutasítják a megújulást, és a hiteltelen figurák nem tűnnek el végre a közéletből, ezzel adva esélyt egy új kezdetre. A Jobbik megpróbál ugyan szalonképesebbnek mutatkozni, de ezzel együtt is csak olyannak tűnik, mint a FIDESZ B csapata. Ugyan nincsenek tele korrupciós ügyekkel, de csak azért mert a hatalom közelébe sem jutottak még. Hogyan lehet mégis pozitív kicsengést adni a jelenlegi helyzetnek, hisz mégiscsak a heppiendet keressük az életben?

Számoljon le mindenki az illúziókkal, ne hagyjuk, hogy a Habony -féle megosztó bűvészmutatvánnyal átejtsenek. Ha érdekel a politika keress magadnak olyan csapatot ahol tudsz tenni a politikai közéletért, ha nem nézz körül a civil szférában és kezdj ott közéleti tevékenységet a saját környezetedben. A hatalom annál van akiről azt hisszük, hogy van! Az internet adó elleni tüntetés megmutatta, hogy csak addig tart a FIDESZ hatalma amíg atomizálni tudja az ellenfeleit.

Véget ért az EU-s pénzszivattyú első ciklusa (2007-2013). Ennek alkalmából "Közös sikereink" című kiadványt dobta be Lázár János apparátusa. Aki akarja olvassa el én az alábbi szubjektív értékelést adom a kiadvány alapján:
1. A szocik elk..ták a fejlesztési irányokat és túlbüriokratizálták a rendszert.
2. Korrupcióra alapozott rendszert vettünk át tőlük (és némi átalakítás után üzemeltetünk a mai napig).
3. Szakadatlanul harcoltunk Brüsszellel.
4. Az utolsó fillérig elvertük a rendelkezésre álló keretet.
Elgondolkoztam a saját környezetemben mire költöttek és ebből mi az amit használok és hasznosnak is érzek a saját önző szempontjaim alapján? Leginkább a közlekedési fejlesztések jutnak eszembe. Az index cikke alapján  "Megépült 1000 kilométernyi autópálya, további 1600 kilométer közút, a Megyeri és két másik új Duna-híd, a négyes metró, a budapesti, debreceni, miskolci és a szegedi villamoshálózat bővítése, az új tiszai víztározók, vagy a csepeli szennyvíztisztító, amely Közép-Európa egyik legjelentősebb környezetvédelmi beruházása." Ezen kívül kórházak, rendelőintézetek és iskolák épültek, szépültek.
Biztosan voltam az elmúlt pár évben olyan kórházban - szerencsére legfeljebb látogatni -, amely kapott pénzt, de nekem mégis csak a sírnivaló János kórház jut eszembe, amivel valós kapcsolatba is kerültem. Négyes metrón soha nem ültem. A legtöbb autópálya vagy autóút amin jártam pedig ésszerűtlen megalomániának tűnik az indokoltsága alapján. Gondoljunk az M6 alagutakra vagy akár maga az M6-ra. Kőröshegyi völgyhíd, stb. Nem azt mondom, hogy ezek szükségtelenek, hanem a legtöbb helyen elegendő lett volna autóút vagy kapaszkodósáv. Eszembe jut az esztergomi vasút, amely elképesztő összegbe került és érdemben nem rövidített az utazási időn, cserébe a párhuzamos közút fejlesztésével még azt sem érik el, hogy az embereket átszoktatják a vasútra. Mindenki izlelgesse, hogy fejenként 900.000Ft ajándékot kaptunk a "gonosz EU-tól" és saját vagy családja szempontjából mennyit érez ebből értelmesen elköltött pénznek? Ha az M6-os pályán mehetne Pécsig fizetne-e mondjuk 3000Ft-ot 5-10 perccel rövidebb utazásért alkalmanként, ha az alternatíva egy 2x2 sávos jó minőségű közút lenne?
Tekintsünk előre és a kiadványból kiderül mi a két legfontosabb célkitűzés:
1. Magyar célok megvalósítása.
2. Rendelkezésre álló források teljes felhasználása.
A következő ciklusban az elsődleges cél a gazdaságfejlesztés lesz, elsősorban a kis és középvállalkozások számára. Mivel én nem nagyon tudok (ettől még lehet ilyen) valós piaci terméket előállító működő magyar nagyvállalattól a Richteren kívül, ezért ez helyes irány. Gondot abban látom, hogy a fiatal tettrekész és képzett munkaerő külföldön van, vagy képzeli el a jövőjét. Aki vállalkozó maradt, azok jelentős része eddig is eredményesen gyűjtötte be a valós hozzáadott értéket kevéssé termelő vállalkozása számára az EU-s forrásokat. Esetleg éppen szenved attól, hogy hiába van terméke és piaca Mészáros és Mészáros típusú vállalkozásokkal nem lehet valós versenyt folytatni. Ebből pedig nem lesz tejjel mézzel folyó Kánaán. Ahogy én látom a források eddig borospincékre, traktorokra és fürdőkre mentek el, na ebből nem lesz magyar gazdasági csoda. Jobb lenne inkább oktatásra és kutatásra költeni, hátha az ifjúság valami jobbat fog kitalálni vagy legalább kitaláljuk a fából vaskarikát.

2015.07.10.

Mostanában olvastam a politikai marketing egyik legnagyobb alakjáról, hogy az emberek leginkább a negatív érzelmekre fogékonyak. Mivel nagyon felhúztam magam azon, hogy még csak egy fikázó kommentre sem méltatott senki, ezért gondoltam kipróbálom Finkelstein úr módszerét. Ennek jegyében csupa negatívumot fogok most összehordani. Ennek kapcsán hálás téma a korrupció.

Nos, a korrupcióval nem az a legnagyobb baj, hogy az adófizetők feleslegesen fizetik a sok pénzt és emiatt a nyugdíjasok kevés nyugdíjat, a betegek és rászorulók rosszabb ellátást kapnak, hanem az, hogy nagyon keveseknek jut belőle. Mármint a korrupcióból.

Valljuk be őszintén van abban valami bizsergető, hogy rossz fát tesz az ember a tűzre... Pláne ha eközben még jogtalan előnyhöz is jut. Nos, ki az, aki a mindenki által űzött össznépi sportunkat tönkretette? Persze, hogy nem a fociról van szó..., hanem a POLITIKUSOKRÓL.

Igen, olyan aljasak és szemérmetlenek, hogy teljesen kisajátítják maguknak az összes korrupciós lehetőséget. Nem sorolom a példákat, mert mindenki tud eleget. A lényeg az, hogy az egyszeri szavazónak túl nagy a lebukás veszélye és túl kicsi az elérhető haszon, emiatt nagyon nem éri meg korrumpálni senkit. Mivel az mégiscsak felháborító, hogy az egyszeri embernek szinte semmi lehetősége sincs a korrupcióra, miközben folyamatosan tolják az arcunkba a politikusok arcpirító pofátlansággal elkövetett korrupciós ügyeit, ezért egyetlen lehetőségünk maradt. Mégpedig a korrupció felszámolása!

Ezt csakis a magyarok két legjellemzőbb tulajdonságára alapozva tehetjük meg, az irigységre és a kárörvendésre.

Az elgondolás egyszerű, lehetetlenné kell tenni a politikusok számára is a korrupciót. Mit kell ehhez tenni? Megvalósítani az állami döntésekkel és működéssel kapcsolatos teljes körű átláthatóságot.

Ezt persze úgy lehetne megtenni, hogy a politikusok az átláthatóságot javító törvényeket hoznak és azt betartató embereket jelölnek ki a megfelelő helyekre. Nem vagyok teljesen ütődött és tisztában vagyok vele, hogy a politikusi pályát csakis a hatalomvágy és a korrupciót lehetősége teszi vonzóvá. Azzal is tisztában vagyok, hogy annak nulla az esélye, hogy valaki akkora hazugsággal áll elő, hogy felszámolja a korrupciót, és hatalomra kerülve tényleg felszámolja azt. Az is nyilvánvaló, hogy 25 év rutinját hazudozásban, hatalommal való visszaélésben és korrupcióban nem lehet behozni. Mégis elvben létezik egy módszer, amivel a dolog megvalósítható és egyébként nem is a Gyurcsány kottája.

Mivel nem voltam még elég negatív és az emberek amúgy is lusták ennél többet olvasni, ezért az olvasókat megzsarolom és a módszert csak akkor árulom el, ha legalább 10 kommentet kapok (a fikázó kommenteknek külön örülök). Azért ennél magasabbra nem merem emelni a lécet, ahogy azt Török Gábor tette :-)

2015.06.29.

Görögországban népszavazást tartanak az újabb EU mentőöv elfogadásáról. Mivel a görög kormány a tárgyalások során nem fogadta el a számukra szabott ultimátumot, ez gyakorlatilag egyet jelent a pénzügyi csőddel (Grexit). Hétfőtől egy hétig nem nyitnak ki a görög bankok és a tőzsde, így pár nap gondolkodási időt kapnak az állampolgárok és a pénzügyi világ, hogy megemésszék a történteket és így talán elkerülhető legyen a jelentősebb pánik. Végül bekövetkezni látszik a hónapok vagy talán évek óta sejthető pénzügyi összeomlás. Mi vezetett ide?

Elsősorban egy gátlástalan és felelőtlen politikai és gazdasági elit, amely azért, hogy szabadon folytathassa üzelmeit, demagóg hazugságokkal és hitelbe vett jóléttel vásárolta meg a választói jóváhagyást. Kéz kezet most, aki csak tehette megcsinálta a maga kis stiklijeit, mindenki a mának élt, és amikor kellett, apróbb nagyobb csúsztatással „okosba megoldották” a helyzetet. A pénzügyi vezetés hamisította a könyveket, az egyszeri ember nem adott számlát, nem fizetett ÁFÁ-t és adót. A nyugdíjas örült, amikor a politikus megvásárolta a szavazatát a 13. 14. vagy 15. havi nyugdíj ígéretével, vagy amikor 54 évesen korkedvezménnyel nyugdíjba ment. A hazafiaknak dagasztotta a keblét a büszkeség, amikor OLIMPIÁT rendezett az ország, akik pedig a tűz közelében voltak degeszre tömték a zsebüket, nem törődve azzal, hogy erőn felül túlvállalja magát az amúgy is rosszul vezetett balkáni ország.

Egy biztos, most sem azok fognak a legrosszabbul járni, akik a legnagyobb károkat okozták az országnak. A politikai vezetés, amely egyébként a piaci alkudozásban és demagógiában elment a falig, ezúttal 20-ra húzta a lapot. Az EU pénzügyi és politikai vezetése valószínűleg nem akart már minden áron megegyezni az egyre szemtelenebbé váló Ciprasz féle görög vezetőkkel. Két évet adott magának és az EU-s pénzügyi rendszernek, hogy felkészüljön a már korábban is valószínűsíthető csődre. Valószínűleg most üzenetet küldenek mindenkinek, aki úgy gondolta mindent meg lehet úszni...

Mit jelent mindez az egyszeri állampolgárnak? Azt hogy nagyon jelentősen romlani fog az életszínvonala, annál jobban, minél messzebb van a felső tízezertől. Pontosan attól a rétegtől, akik a legnagyobb felelősséget viselnek a történtekért. A görögök nagy szerencséjére agrár mediterrán ország lévén kevés tüzelőre van szüksége és alapvető élelmiszerek is többé-kevésbé könnyen beszerezhetők. Mindenesetre érdemes figyelni, hogyan birkóznak meg a nehézségekkel, mert sajnos túl sok párhuzamot érzek hazánk helyzetével.

Mik ezek?

Először is mi is balkáni ország vagyunk (ha ezt igyekszünk is tagadni). Egyelőre csak tervezgetjük a teljesen felesleges és ésszerűtlen olimpia rendezést, de a tervezgetéssel is százmilliárdos nagyságrendben fog pénz elúszni, ebben biztosak lehetünk. A politikai elit nálunk is felelős gazdálkodás helyett szavazatvásárlásra használta és használja a nyugdíjkasszát. Teljesen nyilvánvaló a korrupció vezérelt és értelmetlen állami beruházások tömkelege. Ebből a fajtából mindenkinek lehet kedvence a falusi stadiontól, a semmibe vezető vagy tök üres autópályán keresztül a lankák között épített viaduktig. Jól beleillik ebbe a sorba, hogy a rezsicsökkentés mellett átláthatatlan energetikai machinációk és beruházások borzolják az emberek idegeit. Hol gázvezeték és tározó mentén szökik a közpénz, hol atomerőmű építés címén kötelezzük el magunkat sok ezermilliárd forint értékben. De a pénzügyek terén is nagyvonalúan menti a betéteseket a kormány csak ki ne derüljön, milyen összefonódások vannak és voltak a hatalmi elitben. Ezt a felsorolást persze unásig lehet folytatni, de a megoldás akkor is csak az, hogy garanciák nélkül nem szabad hatalmat adni a politikusoknak. Garanciát csak a hitelesség, átláthatóság és számonkérhetőség adhat. Egyelőre ebből egyik politikai erő sem tud felmutatni semmit.

Egy biztos a bekövetkezett helyzetért – sem ott, sem itt - nem egyedül a kormány, hanem a lusta és apatikus állampolgárok is felelősek. Ha másért nem, hát az alternatíva keresésének hiánya miatt biztosan terhel felelősség. Talán itt lenne az idő, hogy a fotelforradalmárok pártot alapítsanak.